Összehangolatlanul (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓMuzsikusok ritkán verselnek és szülnek aforizmákat pedig lenne miről de nem csodabogár az mégsem, ki ezt megteszi.Az alcím szerint ilyképpen vallom be 'illetlen'-ségemet, cserébe viszont nem hallgatom el mások tanári s emberi mulasztásait, vétkeit.A függő viszonyban lévők kiszolgáltatottsága közismert. Miért tűrjük hát a könyöklés-, taposás-, irigység-, rágalmazás és hitelrontás gyarlóságait, hitványságait?! Nem mindenki működik a helyén. ÉN SEM. Ez kiderül az életművekből! Azonban maradjak én csak kritikus szemű-, fülű- és szájú (hátrányos helyzetű) zenetanár, s írásom is maradjon csak 'vallomás' (és ne vád) a megélt szituációkról. De szülessen meg végre az IGÉNY arra, hogy dolgainkat ne hanyagoljuk évtizedekig! Akit nyugdíjasként azonnal elfelednek, az tartson önvizsgálatot, s itt is "felhívnám a közfigyelmet általános épülésül, hogy a penitenciától minden egyéniség szépül".A korrekt, tehetséges és alkotóképes kollégák státusát azonban őszintén tudomásul veszi:a szerző.Budapest, 1992. január 25.