Összekent képeket láttam álmomban (dedikált példány) [antikvár]

ELŐHANG A két karom lassan teljesen átér, Laokoonra emlékeztet, s ha kinyújtom, hosszú ágakra, amelyek a végtelenben ösz-szeérnek. Újra megnyugodni, most ez a legfontosabb. Fél éve nem sikerül, vagy régebb óta, de kell találnom egy újabb lehetőséget a MENETELÉSRE. A kétségbeesett menekülés határa mögött felvillant a csoda; János apostol tündöklő ajándéka: egyszerre transzcendens és kézzelfogható valóság, egyformán szent és hétköznapi. 1 , M' ¦ l'. •¦¦ A határ dermesztő keménysége azonban megszüntethetet-len; a kaput illegálisan átlépni lehetetlen. Felesleges átbújni vagy fegyverrel megsemmisíteni, a falak rugalmasan szétszedhetők, s olyan természetességei veszik körül a be- és kilépőt, mint az angyalokat glóriájuk fénye, vagy a kiválasztottakat predesztináltságuk. Mögötted és előtted - ez léteik. A többi jelen: MENETELÉS. A múlt kirakatában, pókháló csendben homályba vész vagy éppen felbukkan egy folt, egy halvány körvonal: egy pillantás, hívd akár szerelemnek, gyűlöletnek, szeretetnek, féltékenységnek Legyőzésük után, mint a mesében, téged védenek. Már annyian vannak, hogy a látóhatár szélén kirajzolódik kegyetlen, krétafehér vonaluk. 11 li,';! ¦ I I •