Ősz varázsa (dedikált példány) [antikvár]

BEVEZETŐ ŐSZ VARÁZSA kerít hatalmába amikor Demeter Sándor verseit olvasom. ŐSZ VARÁZSA lappang a sorok között, hiszen a hangulati elemek, melyek a szerző szívében lappanganak, magukkal ragadják az olvasót. „Ó, vad fergeteg ki hordod Út porát, erdők leheletét Kertek virágának illatát" Verseiben a dühöngő vad szelek is jámbor szerelmesekké válnak, az utak, az erdők pedig az embertársává. „Mondd mit teszel, ha nincs szerelem?" hangzik el a kérdés, és bizony rádöbbenünk arra, hogy szerelem, szeretet nélkül, az emberek, a természet ölelése nélkül nincs értelme mindennapjainknak! A természet sajátos látványa s a benne élő ritmus, dallam, vagy csend az elmúlás közelségét sejteti ugyan, de érezzük, hogy ettől korántsem kell félni, megijedni. Úttalan utakon, csupán félős porszemként is a kedves „puha keze", a „szeme varázsa" kíséri Demeter Sándort. Akár eltűnt idők álmait kutatja, akár a fák lombját, leveleit fürkészi, vagy az ágak közt megbújó madarak szívfacsaró vallomását zárja szívébe - csak nekünk tárja fel ezeket a titkokat, csak nekünk mondja el vallomását a szerelemről, a természetről. ŐSZ VARÁZSA lebeg a rozsdaszínű avar felett, melyen költőnk lábnyomában halkan zizzen a múló idő. ŐSZ VARÁZSA lappang a sorok kőzött, még akkor is amikor „ Szeptember közepén az ág virágot bont. Tavaszt idéz elénk sok üde, zöld hajtás" Még az őszben is a tavaszt látja, a tavaszt fedezi fel, s ez a hangulat hatja át a kötet minden sorát. Merüljünk el mi is a szerző a természetet, a szerelmet bemutató sorai közt és súgjuk halkan egymás fülébe: „Hozzátok el ó vén akácfák A holnapot, a nyár üzenetét!" Bíró Endre