Oszd szét a szeretetet! [antikvár]

AZ AJANDÉKOZÓ ISTEN - A MEGAJÁNDÉKOZOTT EMBER A Bibliából tudjuk, hogy a személyes és élő Isten, Jézus Krisztus áldozatáért, szeretetből ajándékokat ad a bűnös. Istentől elszakadt, lerongyolódott tékozló fiaknak, hogy azokkal őket boldoggá tegye, lehetővé tegye, az után, hogy környezetük boldogságát szolgálják és mindenekelőtt, hogy az O nevének felragyogását szolgálják ebben a sötét világban. E kötet szerzője - amint arról maga is számtalanszor vallomást tesz - éppen ilyen megajándékozott embertársunk. Ajándékul kapta mindenekelőtt az Isten bűnből és megkötözött-ségeiből, a pokolból szabadító, bűnbocsátó szeretetét Jézus evangéliumában. Ajándékul kapta a meghalt, de élő Úr Jézus iránt való szívbeli bizodalmat! Ajándékul kapta az élő Istennel való boldog földi életet és örök üdvösséget! Ajándékul kapott egy új gondolkodásmódot és képessé lett arra, hogy Isten lenyűgöző tetteit úgy a BibUában, mint a természetben is felismerje. Ajándékul kapta a versalkotás tehetségét és művészetét: istenfélő emberként olyan érthető és őszinte, világos és tiszta verseket tad írni, melyekből elénk csillan valami — a vívódó emberből, a világból, érzelmekből, esztétikai szépségből - s mindezen túl a legfontosabból: Istennek fenséges jelleméből, nagyszerű tetteiből, dicsőségéből - szépségéből! Ezért még a nem „istenes versei" is igehirdetéseknek mondhatók, melyek túlmutatva magukon - a megajándékozó Isten és Szava felé fordulást, az Iránta való gyermeki bizalmat, a csodáira való örömteli rácsodálkozást, s a hálaadást táplálják bennem és remélem, -másokban is! Véleményem szerint erre az isteni adományként jelentkező -igeszerű, ihletett - költészetre szükségünk van, mint egy falat kenyérre! Ez nem az a költészet, ami leragad a nyomorúságos világ valóságánál, ami tovább rombolja, az amúgy is romokban lévőt, ami elkábít fennkölt érthetedenségével, s ami az öndicsőítő magamutogatás bűzös levegőjét árasztja Ebben valahogyan más Lélek lüktet! Ezért ez felemel és egyértelműen az élő Isten és a Biblia felé segít a legnagyobb reménytelenségből és elveszettségből is! Igen, erre a kegyes költészetre - melynek jeles hagyományai vannak a magyar irodalomban - erre van szüksége mindnyájunknak! Köszönjük az élő és kegyelmes Istennek ezeket a verseket és kérjük Ót, hogy adja meg Leleszi Balázs Károlynak, a megajándékozott embernek, hogy szabadon, tisztán és örömmel élhessen és írhasson még verseket - Istene dicsőségére és mindnyájunk szívbeli örömére! Sípos Ete Zoltán Szeged