Parázsról gyújts tüzet (dedikált példány) [antikvár]

A nymphenburgi herceg avagy Az elmúlás természetrajza N. H. egykedvűséget színlelve húzta szét az ég kárpitját. Nem tartotta volna ildomosnak soha nem lankadó kíváncsiságával megbotránkoztatni sorstársait. Négy hónapja és hat napja távozott az élők sorából, de az idelentről nagyon is valószínűnek látszó mendemondákkal ellentétben az érdektelenség, a közömbösség, különösen, ami az otthoni, a lenti dolgokat illeti, nem tudott gyökeret verni benne. Pedig fenn is az a hír járta, hogy az odaköltözőket semmi idelenti dolgok nem érdekli többet, hanem zavartalan boldogságban töltik - N. H. szerint: „morzsolják unalmas" - napjaikat. A helyi szokásokhoz természetesen ő is azonnal alkalmazkodott, meg talán bátorsága sem volt ahhoz, hogy szokatlan kíváncsiságával hivalkodjék. Egész életében diszkréciójáról volt ismert, mondhatnám, ebből élt, legalábbis részben. Miért is hazudtolta volna meg önmagát éppen halála után. Következetes