Pimpimpáré (dedikált példány) [antikvár]

-Olyan meleg van itt, mint az állat - mondja Öcsi a telefonba, aki (más Öcsikkel ellentétben, akik még felnőtt korukban is így szólíttatják magukat) utálja, ha Öcsinek hívják, mert szeretne már felnőni, elmenni abból az állat melegből, de nagyon. Bár mostanában, ahogy közelebb kerül ennek lehetőségéhez, mintha egyre inkább ragaszkodna mindenhez, amit állítólag ki nem állhat.Nem boncolgatom a témát, miszerint azért egy állat nem olyan nagyon meleg, hogy egy szál gatyában kéne miatta ücsörögni a hetediken a tél közepén jó édesanyja és annak felmenői bosszantására, inkább megkérdem:-Miért nem nyitsz akkor ablakot.? Szellőztess ki, és mindjárt nem fulladsz meg.-Na persze. Te csak azt hiszed, hogy itt ki lehet szellőztetni! - mondja ironikus mordulással, amúgy az orra alól.Nem kommentálom: tudom, hogy abban a lakásban valóban lehetetlen kiszellőztetni. Minden ilyen kísérlet felér Napóleon vesztes csatájával. Borzasztó huzat támad tőle, amitől rettenetes influenzát, szörnyű fejfájást, iszonyatos fülzúgást, elviselhetetlen szemvibrálást lehet kapni, ráadásul mindenkinek egyszerre kezd bizseregni a tyúkszeme -Elmentünk Eváékkal a termálba, télen is nyitva van, és ki lehet úszni a közepén a szabad ég alá, miközben hull a hó a fejedre.Ezt azért mondom, mert hátha végre sikerül rávennem arra, hogy eljárjon velünk úszni. Az el-5