Puszták magános fája (dedikált példány) [antikvár]

Egy elfelejtett költő ébresztése A XIX. század közepén és második felében egy egri Tárkányi Béla és Mindszenty Gedeon új korszakot nyitott a magyar egyházi líra történetében: minden korábbinál személyesebb és bensőségesebb, az e világi létdimenzióhoz, a magyar költészet hagyományaihoz és a mindennapi élethez szorosabb szálakkal kötődő isten-élményt szólaltatott meg. Ennek a triásznak Pájer Antal volt a legidősebb és - Brisits Frigyes szerint - a legtehetségesebb tagja. Az ő nevéhez fűződött tehát a kezdeményezés, az úttörés, a terepfölverés munkája. A kézikönyvek többsége 1817. május 20-át jelöli meg születése napjául. A keresztelési anyakönyv tanúsága szerint azonban három évvel korábban, 1814. május 20-án látta meg a napvilágot egy Egerhez közel fekvő faluban, Makláron egyszerű és szegény polgárcsalád harmadik gyermekeként. Az idén ünnepeljük tehát születésének 200. évfordulóját. édesapja, Pájer János - mint egyik versében említi - kőműves volt. Édesanyja, Filler Anna korán özvegységre jutott, s két idősebb gyermekét, Jánost és Katalint is korán eltemette. Ezt követően minden szeretetét legkisebb gyermekére áldozta...