Rácsok a gyerekszoba ablakán (dedikált példány) [antikvár]

Rácsok a gyerekszoba ablakánMióta éCtem, forgó széfSen (pró6d[tam átftii deíyemen " (József Attila)Az első eszmélés a világraMa 2003. 09. 11. van. Régóta tervezem, hogy megírom gyermekkorom történetét. Sokszor jutnak eszembe emlékek, jók is, rosszak is. Nem volt hétköznapi dolog az, ami akkor megtörtént velem és sorstársaimmal. Ennek már lassan huszonhárom éve. Volt idő, amikor szégyelltem, hogy nevelőotthonban nőttem fel, de ez már elmúlt.1966. május 16-án Győrben születtem, hatodik gyermekként. Ezután még két testvérem látta meg a napvilágot, így összesen nyolcan vagyunk testvérek.Hogy miért is kerültünk intézetbe, azt talán a végére hagyom. Amikorállami gondozásba kerültünk, akkor én még nem voltam egyéves. A testvéreim: Karcsi, Viki, Laci, Ernő, Imre, Peti és Marianna. Édesanyám takarító-nő volt. Édesapám az építőiparban dolgozott, mint ács és állványozó. Tehát hatan voltunk, mikor jött értünk a taxi, és édesapám azt mondta a testvéreimnek, hogy kirándulni visz minket.Ez a Győri Ifjúságvédelmi Intézetet jelentette. Mindezt a testvéreimtől tudom. Nagyon sírtunk az idegen helyen. A nagyobb testvéreim lázadtak, sírtak nap, mint nap ezen a rideg helyen, ahol több idegen gyerekkel és idegen nevelővel kellett megosztani akkori életünket. Minden idegen volt számunkra, nem lehettünk együtt, már itt külön szobákban aludtunk mi testvérek. Itt látogattak minket a szüleink. Laci bátyám még mindig emlékszik arra, hogy édesapánk még a többi gyereknek is vitt üdítőt és csokoládét.Nem tudom, mennyi időt töltöttünk itt, de később mindegyikünket a korcsoportjának megfelelő intézetben helyeztek el. így elválasztva a testvéreket, Karcsit a soproni József Attila úti, Lacit és Vikit a Bécsi úti, Imrét és Ernőt aCseresznye sori nevelőotthonba vitték.Én a győri anyás csecsemőotthonba kerültem, itt voltam addig, amíg elértem az óvodás kort. Erről az időszakról csak annyit tudok, amit hallottam, hogy mindig féltem a víztől, és nagyon rossz evő voltam. Ezek a rossz élmények sokáig elkísértek. Állítólag amikor még otthon laktunk, apukám egyszer beleesett velem a kádba (részeg volt), ekkor én még pólyás voltam. Harmincévesen tudtam meg anyukámtól, hogy 2,20 kilóval születtem. Meg is kereszteltek, de még most sem tudom igazából, hogy ki is lehet a keresztszülőm.