Rádnyitva ablak, ajtó (dedikált példány) [antikvár]

Csont és súlyzó Biztatta ez, az, mint mindenki mást, és meg sem áll, gyújt csillagról csillagra. „Mondd szépen: á" - hangzott az elhívás, tüzes nyelvét, jóskártyáját kicsapta. „Szonettet írj, istentelent, merészet!" Ellenkezett, vallotta: hasztalan. Szerzett Napot, Holdat versébe képnek, hitéhez őt. Istent, hisz arra van. Fitté avanzsált procc edzőteremben. Súlyzósoron hallstatti csontlelet, hasonlat-lábszárak elföldeletlen. Elismerésre gyúr sok szerkezet, magasba lök bármit, csak lent heverjen -egyszerre csont és súlyzó nem lehet.