Régi ház az országutnál (aláírt példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: Február vége táján volt, amikor - messziről jövet - váratlanul csak belecsap arcunkba az elsőt tavaszelői kis szél. Incselkedve, bolondosán. Olyankor ujjongani szeretnénk minden esztendőben. Messze jártak még a gólyák: valahol Kairó fölött táborozhattak, de Verhó falu árkos részein bújni kezdett már az uj fü. Napok óta olvadt a hó s havas lucsokkal voltak tele az őszi vetések, kertek aljai és a kerítetlen udvarok. S ilyen hólé fogta közre azt a magános és elhagyatott házat is, mely egyesegyedül állt az országút szélén, vagy három kődobásnyira vetve ki a faluból. Hidegedő alkonyatra készült. S a hófoltos ház előtt, a szabad udvarrészben, ott állt Mudrony József fuvaros meg a Sanyi fia. A sürvedő messzeség felé hallgatóztak mindaketten, ahonnét panaszra elnyújtott kiáltás hallatszott koronkint. Csak azt nem tudták kivenni hosszabb ideje már: a bárói kert mögött gunynyasztó alsómajorból avagy a Dókus-tanya irányából jön-é az a panaszkodó kiáltozás? Mintha könyörögve hivogattak volna vissza valakit: - Hé-é-é, Fecz-kó-ó-óóóó!