Reményhal talán/y (dedikált példány) [antikvár]

ELOSZO Szép Tamás egy izgalmas és érdekes ember. Művelt, olvasott humanista, aki 25 éve képviselőként birkózik a közéletben, mellette városarculat-formáló ötleteket gyárt, úszik, kerékpározik, vetélkedik, rendezvényeket és kirándulásokat szervez, és most mindezek tetejébe még egy verseskötettel is jelentkezik. Mentségére szóljon, a vers volt előbb. Mégis minden más téren bátran megmutatta magát, de a verseit eddig féltő szerénységgel elzárta a külvilág elől. Most végre előkerültek a versek, és ebben ta/án Karinthy Frigyes sorai is ösztökélték: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek." Elmondta. Egy mélyen érző ember gondolatai, olykor lelkének rezdülései olvashatók, néha tapinthatók a kötetből. A versírás önmagában is egy csoda. Tiszta gyermeki hittel, lobogással ki ne fogott volna már versírásba? A vers nélkül, hogy is élhettük volna át az első szerelem katartikus élményét, no és az első csalódást? A felnőttkor egyik értéke, szépsége pedig éppen az, hogy nem veszett el minden a gyermekkorból. Többé-kevésbé ott él bennünk a szép, az igaz iránti vágy, a dal, a vers andalító, kedves csalogatása. Szép Tamásnak szerencsésen sikerült sok mindent átmenteni az Ifjúkori álmokból. De a szerzőt, költőt jelen esetben képtelenség függetlenítenem a cselekvő, közösségépítő és formáló, közéleti szereplőtől, aki megfogadta Petőfi lírába öntött Intelmét: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmaid s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd." Ő tud többet. Aktora a rendszerváltó éveknek, de szereplője az építkezés Időszakának is. A dalnokok azon extrovertált típusához tartozik, akiknek mindenről van véleményük, és azon kevesek közé, akiknek saját véleményük van. Kaposváriak közt „egy európai" és Európában is kaposvári. Ő az hát, aki most az írásaival szólít bennünket, aki rövid időre kibújik az álarc mögül, s megmutatja önmagát. Az olvasónak pedig csupán annyi a dolga, hogy engedje magát elcsábítani, adja át rövid időre testét s lelkét a versolvasás őszinte örömének. Kék/ Zoltán