Se részvét, se gyűlölet (dedikált példány) [antikvár]

Besettenkedett a fojtogató csend. Bátyám földbe tétele után két hét telt el, és a konyhaasztalon fekavatalozva feküdt Józsika. Sovány mellkasa nem emelkedett-süUyedt, mozdulatlanságba merevült. Meghalt. A diagnózis ezzel kimerült, senki sem kérdezte, miért? Kiültem a ház falának támasztott létrára, és bámultam a kert előtt elvonuló utcát. Át kellene venni az Ernő helyét. Ilyen nincs. Lezárult. Valami új kezdhető, de Ő folytathatatlan. Furcsa növénynevek jutottak eszembe, amiket hallottam, de még nem ismertem meg: kakasmandikó, rákülő tengerimakk, galajszender, ösztörűs veronika. Mik ezek? Lassan tudatosult bennem, minden áron el akarok szakadni a szorongató valóságtól. Nem nézek anyám arcára, nem akarom hallani a szipogását, könnyei gördülé-sét látni, mert érzem, bennem is ólálkodik valami szívszorító fájdalom, és megpróbálom mindenképp elodázni a kitörés idejét.Kisöcsém, LaU sorba járta a család tagjait, azt tudakolva, miért visszük el most meg a Józsikát. Nem volt elég, hogy Ernő nem jár haza? Létezett apám örökségéből egy legalább ötven-hatvan éves agyon gyötört, vastag lapú mesekönyv. Ezt Lali felrakta az asztalra Józsika mellé. Majd tudjanak mesélni neked! - magyarázta. - Vidd el, nekem úgyis sokszor kiolvasták." Ahogy az asztalra kapaszkodott, lerúgta a lábtartón lévő lavórt. A nagy csörömpölés után nyakát behúzva, ijedt szemekkel nézte Józsikát. Kis várakozás után megnjmgodva suttogta: nem ébredt fel!Bibircses kőtörőfű, libapimpó, taréjos cincor, fehér acsalapu, mondogattam magamban ezeket a fura nevű növényeket, és