Skarabeusz (dedikált példány) [antikvár]

A HÁROMÁGYAS SZOBÁBAN ketten voltak, Róbert (atörténet hőse) az ablak mellett, a másik, középkorú, majdnem teljesen kopasz pasas (Charly) az ajtó felé. A kopasz csak reggel jött, holnap már megy is el, valószínűleg, a laborkontroll eredményeire várt. Nem látszott betegnek, fél éve operálták vastagbélrákkal, kisebb kihagyás után már újra vezette a csehóját, töretlen optimizmussal és humorral. Ha valaki ezt gyengeségnek vélte alaposan ráfázott. Szeretett kapcsolatokat teremteni, főleg ha előnyére vált. Az ellenkezője szinte kizárt. Most is csak pár perce ismerték egymást, mikor odabicegett Róbert ágyához, akibe éppen folyt valami színtelen lé, és kérés nélkül mesélni kezdte a bicegés okát. Róbert egyébként elküldte volna a francba, de most figyelemterelő műveletként kifejezetten elviselhetőnek érezte.-Tudja mi az az amerikai foci? Az NFL? - Róbert bó-lintására folytatta. - Végre egy intelligens ember. Biztos járt már Amerikában.-Jártam, többször is először akkor, amikor Don Shula edzette a Miami Dolphinst, és Joe Montana volt a San Francisco 49ers-nél a quarterback. Ez elég bizonyíték? Egyébként nekem a kosár jobban bejött, főleg a bosz-toniak, Larry Birddel, a Lakers Magic Johnsonnal vagy a Chicago Bulls Michael Jordánnál .-Apám , ha tudom, hogy mikor jössz, elhalasztatom a műtétemet. Már elnézést a tegezésért. Én csak videón láttam először ezeket a manusokat a tojáslabdájukkal, sisakjukkal, és egyéb kellékeikkel hiszen ismered. Bunyós srác voltam, így hát nem volt nehéz betársulnom az akkor alakuló focista társaságba. Nahát, ott tanultam