Szélrózsa (dedikált példány) [antikvár]

„ Előttem van észak, hátam mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél." Kedves Olvasó! Naiv versike a mottó. Arról szól, amit az iránytű - elegánsabban kompasz - mutat. Eligazít a világban, - ámbár csak fővonalakban - elég azt tudni, mikor állunk úgy, hogy éppen észak legyen előttünk. Hát erre jó az iránytű "tűje", beáll az magától az északi irányba. No, nem egészen magától, a földmágnesség parancsának engedelmeskedik a tű, tulajdonképpen mágnestű. Amikor - gyermekként - kaptam egy ilyen kis műszert, nagyon örültem, talán büszke is voltam. De úgy gondolom a gyerekeknek inkább örvendezése van, mint büszkesége. A büszkélkedés csak később alakul ki. Valóban örültem. Nemcsak tudtam, mutatta valami (valaki) az utat. El is indultam, később, sőt nagy sokára ! Mondhatom, minden irányba. A kompaszon a szélrózsát látom, az irányok mértani ábráját. A versike négy alapiránya mellett minden negyedben még három-három irányt jelöltek ki, így összesen tizenhat irányt biztosra vehetek. (PL: É és K között a felezővonal Északkeletet jelöl, ettől balra és jobbra még egy-egy nyíl mutatja, melyik főirányhoz vagyok közelebb. Van tehát ilyen jelölés ÉÉK; EKK. Vagyis az ór^utató járása szerint egy negyed sorozata: É, ÉÉK, ÉK, ÉKK.)