Szívügyeim... (dedikált példány) [antikvár]

Szívügyeim szívhangok Megjöttem látjátok, ITTHON vagyok újra. Ahol én most jártam, nem nyílik sok rózsa. Elmondtam ezerszer, sajátságos imám, Csak még egyszer lássalak, Drága Kicsi Anyám. Nem panasz mit mondok, nehéz volt nekem. Az sem volt oly biztos, megmarad életem. Elmondtam ezerszer, sajátságos imám, Csak még egyszer lássalak, csillagom Dórikám. Szívemet, lelkemet százfelé osztanám. Dávidnak, Gergőnek kiáltva mondanám. Elmondtam ezerszer, sajátságos imám. Csak még egyszer lássalak két kicsi unokám. Nem féltem! Én bíztam! Tiszta volt a fejem. Éreztem mindig, kis családom velem. Elmondtam ezerszer, sajátságos imám. Csak még egyszer lássalak, kislányom, Marikám. Nem én mondtam, - mások. Túlvilágról jöttem. Nem sokan, - néhányan - „elmentek" előttem. Elmondtam ezerszer, sajátságos imám. Csak még egyszer lássalak, nagyfiam, Jancsikám. Szívemből a szavak, mint harmatcsepp hullanak. Szörnyű napok, órák, végleg elmúlanak. Elmondtam ezerszer, sajátságos imám. Csak még egyszer lássalak, húgocskám, Magdikám. Újra szép az élet, nagy tervekkel teli. Az ember, ha akarja, sok örömét leli. Elmondtam ezerszer, sajátságos imám. Csak még egyszer lássalak Tiborkám, Andikám. Mondták szomorú, búskomor a kutyám. Végre ITTHON vagyok! Úgy látom, már vidám. Elmondtam ezerszer, sajátságos imám. Sokszor futtassalak a Dunánál, Albikám. 1992 11 ¦ if' } ^ i < I ' I i ' .í-S