Szüntelen lobogásban [antikvár]

Részlet: ELŐSZÓ-FÉLE - FÉL ELŐSZÓ Az alkotás öröme hatalom, tett az igazért, szépért, kegyes teher. Szeretet, szeretetért jutalom. A folyton tüz lobog, különös sebezhetöségü lét DE NEM LEHET! 2008. szeptember Az ötödik kötetem technikai előkészületeire hosszabb időt „fordítottam", mint ahogy azt terveztem. Adminisztratív tennivalók ezúttal sehogy sem működtek. Emiatt valahogy gyakrabban igyekeztem mikrovilágomba menekülni, mint máskor. „Szülötteim" folyton „megkeserítették" a materiális világot körülöttem, elszakítottak a földi léttől, megajándékoztak „esztelen száguldással, lobogással". - Nehogy a világ nélkülem kínálja titkainak megfejthetőségét és egyben megfejthetetlenségét is. - Hiszem: minden alkotó szorongásokkal, félelmekkel, elégedetlenséggel telített, ugyanakkor egyfajta boldogsággal is. Új újabb alkotás, produktum, kötet realizálódása olyan mintha hálóba fogva vergődne az ember. Az emlékezések töredeznek, a rejtőző gondolatok mégis ki-áramlanak a fénytelennek tűnő alagútból. Az ember igazában sokrétűbb annál mint amit megtudunk róla; Ez nem meglepő evidencia, hiszen szabadságunk birtokában is irányítottak vagyunk, legföképp Mindenható Urunk által. - így teszem a dolgom, jól-e vagy rosszul az ítéltessék meg. A haraiónia, de annak ellentéte is fontos, e kettősség átszövi a varázslatokat, a „csodákat", melyek közelebb visznek ,Áltnaitnhoz", „Céljaimhoz". ANyugalom Szigetén való földön-járást nem általam mutatnák be. A hatalmas belső harc, tépelődés és az optimizmus cseppköveit látogatom