Tájképek, harcosokkal (dedikált példány) [antikvár]

LElysium-Elysium? Elysium nem létezik, drága Caius - mondta az öreg lukumó, és féloldalra dőlve néhány csepp bort a parázstartóba öntött áldozatként, majd nagyot kortyolt a kupából. - Elysiumot mindössze csak a magadfajta, nyughatatlan emberek számára találták ki, hogy könnyebben elviseljétek a korai, erőszakos halált. Ez az igazság.-Nem szeretem, amikor igazságokat mondasz. Tiszteletreméltó - mosolyodott el a fiatalabbik. - A Te igazságaid, megbocsáss, felhígulnak a borban, és könnyebben állnak nyelveden, mintsem szerencsésnek lenne mondható.Az öreg felnevetett. - Ám legyen így, türelmetlen ember. Én megtehetem, hogy igazat beszéljek és sok bort igyak. Egyik sem az enyém. Az igazságot nem én találom ki. A bort Te magad tölteted kupámba. Ha úgy tetszik, hát íme, itt van Elysium, a hősök nyugvóhelye. Szép asszonyok és erős férfiak nyugosznak egymás karjaiban.Kupát tartó kezével szélesen körbeintett a termen. A kereveteken heverésző meghívottak valóban, etruszk szokás szerint rendszerint párosával feküdtek, beszélgettek egymással. Az átriumból behallatszott a zenészek sípjának dallama.Tarquinius Lucius Caius, a ház ura ülő helyzetbe emelkedett. Átnyúlt, és kupájából bort öntött az öreg főpap kelyhébe.-Talán hamarosan megtapasztaljuk az igazat, öreg barátom. Ha Rómával nem sikerül megegyezni, hamarosan megtudhatjuk, mi van odaát.Az öreg elmélázva bólogatott. - Na igen - mondta vontatottan -, ez lehetséges. De még nem tartunk ott. Ne siess ezzel. Most pedig menj - élénkült meg hangja - és fogadd vendégeidet. Megérkeztek.A hirtelen elcsendesedő terembe feltűnően szép termetű emberpár lépett be. A férfi magas, izmos, méltóságot sugárzó katonás alkat volt. A nő méltó párja volt, határozottságban és tekintélyben egyaránt, bár külsőleg leginkább a görög hetérákra emlékeztetett: feltornyozott haja és krétai divat szerint fedetlen hagyott fél keble ha nem is szokatlan, de ritka volt az etruszkok körében.