Távoli jelen, közeli múlt (sorszámozott, aláírt példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: A nap forrón tűzött a kis házra, de a kertben a műhely előtt kellemes árnyékot adott az öreg gesztenyefa. Ernő ezen a héten nem ment építkezésre dolgozni, most fontosabb feladata van, mint erkélyek korhű párkányát faragni. Őt bízták meg, mint a környék legtehetségesebb kőfaragóját, hogy készítse el a 48-as temető kútját. A temető a kertek végében terült el, s közel harminc éve nincs rendes kútja. A környékbeliek hazafisága tartotta életben nyaranta a virágokat, a szomszéd Schmidték is gyakran jártak át locsolni. De igazi, olyan díszes, de mégis egyszerű kút nem jutott a holt hősöknek eddig, ezért lelkesedett Scherer Ernő kőfaragó a megrendelésért. Korán kelt ma is, mint minden nap. Szerette, amikor közvetlenül napfelkelte után a Gellérthegy felől betűz a fény, s rávetül a nyers kőtömbökre, melyek látszólag érintetlenül hevernek szerteszét a fűben. De az értő lélek tudja, hogy Ernő minden reggel megnézi a kődarabokat. Ilyenkor tiszta fejjel, hátát a napnak mutatva álmodik az üde levegőben. Feledve az építkezések porát, a kiabáló, durván röhögő, nagyokat köpködő kubikusok hadát, még a csendes mérnökirodát is, hol Schulek Frigyes építőmester rajzolt a tervek fölé görnyedve.