Tél Vale-Vinulujban (dedikált példány) [antikvár]

Vendéget látni nem szeretek, vendégül menni nem szeretek, de Pap Simon nekem jó barátom, ha jön, mindég megkínálom hallevessel. A szeretetemet másként nem igen tudom kimutatni. - Csak semmi teketória - mondom - érezd magad jól barátom - és többször színültig töltöm a tálat és keresgélem az ikrát szűrőkanállal, Istenemre, a haltejet is mind neki merem.- Jó? - kérdem. - Jó. - azt mondja.- Magam csinálom! - Ó - mosolyog ő erre, mást nem mond. Keveset beszélünk, alig szólunk, csak ülünk és morgunk a világra, mint két kivénhedt eb. Rajta kívül alig van látogatóm, de nem is kell. Magános ember vagyok, a fiammal élek Vale-Vinulujban, ahol most téli kertészkedéssel foglalkozom. Háromszáz négyszögöl kincstári földön, az úgynevezett duzzasztott magvakkal kísérletezem és esténkint följegyzem megfigyeléseimet. Vale-Vinulujban korán esteledik. De mert pedáns, rendszerető ember vagyok, elhatároztam, hogy bizonyos rendszerbe foglalom mondanivalóimat, azaz privát följegyzéseimet külön választom szakmunkáimtól, egyúttal csoportosítom az egy tárgykörre vonatkozó észrevételeimet.