Térdeplő csend (dedikált példány) [antikvár]

A z élet igenlése, a Végtelen keresése, szeretetvágy, öröm, hogy van tavasz, napfény, hogy újjászületik a természet, játékos kedv, mert a nyelvvel játszani is lehet: néhány motívum a kezünkben lévő kis kötetből. Átjárja ezeket a verseket a Biblia ihletése, némi bölcselkedő hajlam, és egy megismételhetetlen, egészen egyedi világlátás. Igen: mert aki ezeket a költeményeket megírta, apró gyermek korától egészen másként van szüleire, hozzátartozóira, az emberekre utalva, mint a legtöbb ember. Tolókocsiban r éli életét. Bonyhádon született 1960. november 8-án. Édesanyja Szőts Erzsébet, édesapja Aizenpreisz Dezső. írói neve A. Dezső Károly. Az 1961-ben jelentkező vírusos influenzajárvány következményeként agyhártyagyulladást kapott. Azóta önálló mozgásra nem képes. Beszélni szavanként tanult. A Pető Intézetben végezte az általános iskola első 3 osztályát. Majd Zircen folytatta: édesanyjával ketten tanultak, a tanév végén bizottság előtt vizsgázott. A felső tagozatot úgy végezte, hogy elmentek hozzá a tanárok a lakásukra. Zirci tanárok oktatták, veszprémiek vizsgáztatták, amikor a Veszprémi Dolgozók Önálló Gimnáziumát végezte. Leérettségizett. Rengeteget olvasott, bár eleinte nehezen tudott könyvet lapozni. Szülei sokat utaztak vele az országban, hogy a valóságban is láthassa, amiről olvasott. Másodikos gimnazista korában kezdett verseket írni. Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezeket a verseket: a mosolygó szemű, fizikai létezésében másokra utalt embertől ajándékot kapunk. S rádöbbenünk: mindannyian egymásra vagyunk utalva. O miránk, mi őrá: hogy igent tudjunk mondani az Életre. Korzenszky Richárd OSB