Tódorka úr történetei (dedikált példány) [antikvár]

A két szomszéd várSok olvasó fejében megfogalmazódhat a vád, miszerint plagizá-lom, eltulajdonítom Vörösmarty Mihály híres költeményének a címét, talán a történetét is. Ám kitűnik majd, hogy nem követem el ezt a megbocsáthatatlan bűnt, csupán ugyanabban a sorrendben írom le a betűket, azzal a különbséggel, hogy elválasztom azt, amit Vörösmarty egybe ír.Jelen esetben természetesen Pesty Tódorka úr újabb esetéről van szó, s mint mindig, holmi szerelmi kalandba keveredett, ha nem is elsőrendű szerepkörben, de minden esetre meghatározó feladat, tőle megszokott elegáns, és hatásos végrehajtójaként.Az öregedő Tódorka úr egyik legkedvesebb ismerőse, kártya- és sakkpartnere, bizonyos Korompay Ede, olyan ügybe keveredett, melyből Tódorka közreműködése nélkül bizonyosan nem keveredett volna ki ép bőrrel. Mivel Korompay úr foglalkozására nézve nyugdíjas főkönyvelő, korát tekintve pedig meghaladta a hetvenet, sokan felkaphatják a fejüket arra, ha azt hallják, hogy bizony ezek ellenére nőügybe bonyolódott. Bizony így volt, még ha tudjuk is, ismerjük azt a törvényszerű jelenséget, hogy egy bizonyos kor után lankadnak a különböző fizikai és szellemi tehetségek, takarékra ereszkednek az érzelmek, hevületek és lángok. Ám azt is tudjuk, hogy mint mindenben, ebben is akadnak kivételek. Hát Korompay uram egy ilyen kivétel, ami egyszerre jó is, meg rossz is, attól függően, miként alakul egy ember sorsa.Korompay úrról elmondható, hogy hetvenöt éves létére is szálfa-derekú, dús hajú, kackiás bajszú férfi, éppen az a típus, akin megakad a fehérnép tekintete, és aki képes érzelmeket gerjeszteni a szép lelkekben. Márpedig Korompay úrnak, akik szép kertes magánházban lakik, olyan szomszédasszonyokat adott az élet, akik a férjük részéről hiányokat szenvedtek azokban a dolgokban, ame-lyekliez joguk lenne, de hiába a jog, ha nincsen juss!Sebaj, gondolták az asszonyok, hiszen azt tartja a szállóige, hogy ahol legnagyobb a szükség, közel a segítség"! Itt van ez a derék