Túl merész képzelet (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az 1804-edik esztendőben, a francia forradalmi naptár szerint Messidor tizenhetedikén, így írt Stendhal a naplójába: Mikor gyógyulok ki végre a félszegségből? Mihamarabb kigyógyulni ebből a nevetséges hibából! Ezt a gondolatot ő is papírra vethette volna, ha naplót írna. Nem tudott bánni az emberekkel, legkevésbé a nőkkel. Bár nem szűzen élte meg huszonhat esztendejét, nőügyei, ha akadtak, rendre kudarccal végződtek. Ezért menekült a tudományba, annak is legélettelenebb ága-bogába, a nyelvészetbe. Biztonságot nyújtó menedékké vált számára a könyvtár. Ott mindenben eligazodott, nem úgy, mint az életben. Több idegen nyelven olvasott, így semmi nem maradt titokban előtte, amit papírra nyomtattak valahol, valamikor. Évek hosszú során tengernyi adatot gyűjtött össze. Cédulákat körmölt, s ha elunta a bogarászást, az olvasókat figyelte."