Tündöklő hontalanság (dedikált példány) [antikvár]

KI AZ ÍRÁST MEGTALÁLJA Ki az írást megtalálja, fáj a szíve, tiszta szája, fáit, fáit öntözgetné világvégi vén óráig. Örvény mellől sose tágít, futó láza vizet áhít, láng lenne, jaj, az lehetne világvégi vén óráig. Ki az írást megtalálja, éhes, éhes annak nyája, pásztorsípja elsírdogál világvégi vén óráig. Mint a föld és a nagy öröm, kering kerek arany körön, napszekérre ülni vágyna világvégi vén óráig. Ki az írást megtalálja, vinné egyre, vinné szárnya, fiókáit költögetné világvégi vén óráig. Gondolkodni földre dőlne, gyökér módra földbe nőne,