Ülsz (dedikált példány) [antikvár]

'I' 1,1 . ,.'!, ri. :fl ,1'f 'rí ¦I 'I mmm ,1 1 r 1 I I . ,,') I li' , ' ' , :•)¦!! ,1 ülsz a Santa Monica-i móló kövén, hullámzó, sistergő, összetapadó, szétlebegö tömeg és tenger a társaságod. Szemedben fény, ökleid a zsebedben marokragyúrva, leheletedben sós ízek párája. Ülsz. Nem gondolkozol, nem látsz, nem érzed a színeket. nem bizserget meg a „teenagef -ek meztelensége. Harminc évesen, húszezer esztendővel a szivedben, labdát kergetve a réten, göcsörtös botra támaszkodva a túlélés, a felhő-elkerülés árnyékában. Vagy. De kí tudja, ki érzékeli moccanásaidat, háborgásaidat, rémületedet, a viharzóna mozdulatlan robbanni akarását? Ülsz. Dzsambul Dzsabajev sorait látod, előtted a hátakat, a ritmusra hajlongó fejeket, a tízévesek vékony hangját a katedra felé kanyarodni. Kutyád megkölykezett pamacsaiból nem adsz J.-nek, mert hiszen kulák, asztalra csapsz, felemeled szavadat, érvelsz apád szemrehányó figyelmeztetésével szembeszegülve. Úttörő vagy, szavalsz lobogós évfordulókon. Hiszel És hited ott gőzölög a falanszterbe-nevelt. vörös-nyakkendős, transzparenst-emelö tízévesek indulóra menetelő sorai felett. Ülsz. A gimnázium. B. Józsi bácsi derűs nyugalma, a szemüvege mögött rejtőző titok. A volt szerzetes-tanár biológia szakkört vezet és a matematika logikájával bizonyít. Csodálod. Más ez a nyugalom, más ez az igazmondás, más ez a szavakbaburkolt tökéletesség. Könyvek. Nem a könyvtárak lajstromozott fegyelméből, nem csak kijelölt olvasmányok között. És viták. Irodalom, szavak, szavak a végtelenből Gondolkozol Az érettségi tétel //. világháborús európai csata-tényeít már gépiesen hadarod. Kikerültél egy kohóból, csak az emberi test bűneit hordozod, a kétkedést, a hinni-nem-tudást semmiben és semmikor Az egyetemi elutasítás nem érint különösen. Az Üjságot olvasod, amit a Múzeum-körúton kapkodnak ki egymás kezéből az emberek és megkönnyezed Nikit, a kutyát. Ülsz. Töltött pisztolyok közé szorítanak, vezetnek sötét folyosókon, meztelenre vetkőztetve állítanak félméteres falhasadékba, szorítanak fegyvercsövet tarkódra. Halálfélelem kalapál szívedben, nyüszítés torkodon. Aztán a cella embertelen nappali világossága, fapriccs, azon és a csupasz földön hánykolódó emberek. Sanyi, a pomázi szegkovács, L. győri kanonok és a többiek. Társak, akik te vagy.