Útjelző fényeim (dedikált példány) [antikvár]

Borsos Irén könyvében őszintén szól az olvasókhoz. Az írói önvallomás mellett kemény kritikát is megfogalmaz a mai olvasó és író közösségről, közönségről, de szavai egyben útmutatásként is fogadhatók azok számára, akik tollat ragadnak a kezükbe és gondolataikat papírra vetik, vagy a monitorral farkasszemet nézve egy önállóan felépített világban keresnek kikapcsolódást. A történeteket olvasva egy másik világba csöppenünk, a sorok tele vannak féltéssel, szeretettel, gondoskodással, törődéssel, másokra figyeléssel. A szerző minden rezdülése erről mesél, érzékeltetve azt a párhuzamot, hogy a mai ember életében ezek az érzések és gondolatok sokszor háttérbe szorulnak, elfelejtődnek, talán sokan már nem is érzik szükségesnek. A kötet írójának azonban, minden kis élőlény fontos, még az apró kis rágcsálók, rovarok is, akik közvetlen környezetünkben élve, szintén boldog kis életet szeretnének maguknak, ha hagynánk őket. Egy olyan kerek és szép világ nyílik ki előttünk, amit saját félelmeink, törtetésünk, mindennapi küzdelmeink a puszta létezésünkért, állásunkért, a pénzért, elfeledtettek már velünk. Arra int minket, hogy ebben az őrült, eszeveszett és sokszor értelmetlen rohanásban álljunk meg egy kicsit és nézzünk körül! Tegyük fel a kérdést magunknak: Kik vagyunk és miért születtünk ide a Földre? A választ is megadja nekünk a szerző. A dolgunk itt, ezen a bolygón nem az, amit most fontosnak tartunk. Nem a karrier, a végtelen elismerés, a vagyon, hanem az, hogy Emberként éljünk! Egy olyan világot alkossunk, ahol nincs oka senkinek sem félni, ahol nem aláznak meg, nem néznek le senkit. A történetekben a vallás humánus gondolatai, a szerző remek ember és világismerete kalauzol minket, láttatva a célt, amelyhez az eszközöket magunknak kell megtalálnunk. A kis prózai alkotásokban igazi kincseket kapunk, a szeretettel és finom humorral, iróniával megírt történetek felelevenítik a történelem eseményeit is, hogy kerek legyen előttünk a világ. Utazzunk együtt és a kötet végére érve biztosan meg fog változni a véleményünk önmagunkról, a társadalomról és talán saját céljainkról is. Mert tanulni, soha sem késő! Bakos József