Végletek között (dedikált, számozott példány) [antikvár]

Minden ifjú szándék határozott és minden ifjú cél bizonytalan. Egyedül a magyar költő tudja mit akar, amikor sorsot vállal. Tamás Tihamér ifjú ember, most indul és rajta a hite, hogy eléri azt, amit akar. Sötét az út, amelyre lépett s a cél, amely felé igyekszik, irtózatosan messze van. De versei, amelyek itt következnek, biztatóan és megnyugtatóan hatnak az olvasóra. Ez a fiatal költő már túl van a lázadás korán. A kor, amely démonikus erővel görgeti a roppant eszméket és látszólag a vajúdás kínja nélkül viseli a háború utáni rázkódtatásokat és morajló földindulásokat, korán a végtelenig tolta előtte a látóhatárt. Ez a fiatal költő már lerázta magáról az érzelgősség hamis jelszavait. Nem borong szikrázó napsütésben, förgetegben nem ábrándozik békés nyári tájakról: érett, kiforrott és amikor az olvasóhoz, kortársaihoz, az örök emberhez szól, - a halhatatlan egyszerűség, a kifejezés könyörtelen világosságával, - a művészet kristálytiszta és a teremtő ösztön megváltozhatatlan formáin keresztül közli mélységesen egyéni mondanivalóját.