Venus játszadozása in hortis és szívedmkben (dedikált példány) [antikvár]

... a scriptorium félhomálya, tarkítva az ablak fényszögének villódzásaival... a padlaton és az asztalon lapok, fűzetlenül... attila veszelka azt mondta: van értelme a munkának, a gyűjtésnek, a rendezésnek és a kompozíciónak... ludovicus bacacsi képei: az ember és a táj... az ember tájai... egy lány, egy nő... nem vagyok pap, csak szolgáló testvér... a tanítás és a munka szüneteiben rendezem az árkusokat... (ér-e annyit egy írás, mint a körbevágásra váró megmentett töredék lap)... több mint negyed százada szeretem őt... ez nem dante vagy petrarca lángolása... nem villon vagy shakespeare udvarlása... vajon mennyit meríthetek büntetlenül a szakralitás szövegeiből... isten megengedte, hogy ne csak felebarátként szeressük egymást... egy lány, egy nő, egy asszony... ébren és álmomban körülvesz... ő ad erőt a szolgálathoz... általa ékes e földi világ... a scriptorium melletti dormitorium fáradtságomat kísérti... föl tudok-e emelkedni a hétköznapok eseményeinek húzó-sodró vonzása fölé... egy lány, egy nő, egy asszony: anya és feleség... ludovicus bacacsi képeit rendelem egy párhuzamos világ elemeiként egybe... attila veszelkának igaza van: kerek egésszé válhat a rész... az ember szolgálata szűkíthető-e egy emberre... egy családra... egy nő, egy asszony: a párom... összerakom a papírokat, a képeket... fölszárnyalhat-e a szó, az írás... a kötet így kerek... így kerek... salve az olvasónak carolus