Veteránok (dedikált példány) [antikvár]

A tanítóMost már biztos, hogy november hetedikén sem látogatjuk meg Feri bácsit. Az előbb telefonáltak a Járási Pártbizottságról, hogy az ünnepi készülődés miatt el kell halasztanunk a látogatást. Sajnálom, hogy így döntöttek. Régebben minden állami ünnepen elmentünk hozzá, de van már másfél éve, hogy nála jártunk. Emlékszel még az öreg Jarabek Ferencre, a kovácsra? Tizenkilences vöröskatona volt. Most Máriakáinokon, a szociális otthonban él. Te is találkoztál vele, amikor meghívtam az úttörőcsapat csapatgyűlésére, hogy élménybeszámolót tartson. Bár nem mostanában történt, de azt a délutánt nem lehet elfelejteni Emlékszel? A hőség miatt hátul az udvaron, a nagy fák alá raktuk le a padokat. Kivittünk egy katedrát és melléje állítottuk a csapatzászlót. Még egy kancsó bor is került az asztalra Kell, hogy emlékezz rá, mert akkor már te is itt tam'tottál. En még arra is emlékszem, hogy te is segítettél cipelni a padokat, majd odaültél az első sorba az őrsvezetők közé. Jól emlékszem erre, mert én szerveztem azt a csapatg}ialést.Emlékszel, milyen lelkesen beszélt az öreg? Látszott rajta, hogy örül a meghívásnak. Egymás után mondta a történeteit. És ahogy beszéd közben előre-hátra mozgott az emlékek láncán, csak úgy