Vikingnek szültél, anyám (dedikált példány) [antikvár]

1. Kilencvenhat decembere, amikor elkezdem e jegyzeteket. Itt kushadok a város északkeleti csücskibe, pár centire az anyaföldtől, - nyirkos göncök alatt, társammal az oldalamon. Lábunknál kutya, macska. Beengedtük a nyomorultakat. Havazik. Plusz-mínusz akárhány. Nem tudom, kitart-e majd végig e mostani kedvem. Meglátjuk. Nyilván, jobb lett volna, ha csak a tavaszon, vagy a nyár elején vágok bele e jegyzetelésbe, de van egy-két dolog, ami miatt inkább nem halogatom. Olyasmi okok ezek, amelyek minden vonakodásom ellenére is tollat nyomtak a kezembe. S amelyekre gondolva már nem egyszerűen kedv kérdése e télben fogant vállalkozás, ahogy írtam, hanem elhatározás dolga. Ehhez kéne most kellő lelkierő, elegendő gyertya, cefre, füzet meg toll. S persze némi kitartás. 2. Mert hát jó időben, amikor zöld a világ, semmi gond. Ücsöröghetek kinn, a sátram melletti rönkön, bámulgathatok kedvemre, s természetesen írhatok is akár. Egy 40x60-as falap az íróasztalom, azt szoktam az ölembe venni. S csak kényelmesebb, mint itt benn, féloldalt, könyéken, e pisla fényben, Rozi hortyo-gását hallgatva. Egyébként, ha mikor üldögélek odakünn, többnyire csak nézelődni szoktam. Könyv már csak rövid időre áll meg a kezemben, a versírás meg? Ajjaj. Egyre kevésbé gyantázott már az agyam meg a szívem. Lesegetek hát le a műút felé, szól a rádió, figyelem a forgalmat. Sokszor órákra képes vagyok elbambulni. A jövő-menő járművek felszűrődő zaja elkeveredve valami Juventus-muzsikával, megnyugtat. Ülőhelyem pár éve még élt. Mára korhadó rönk. Egy hatalmas koronájú, életerős vadgesztenyének volt a része, ott 5