Virrasztó (dedikált példány) [antikvár]

Örök rithmus. Hívtad anyagnak, erőnek, világnak, Asszonynak, pénznek, mert bús méheikben Ezek mindnyájan öt hordják királynak... És Néki mégis csak egy neve van: Isten. Ha belenéztél: bús magaddá vélted Igy merészkedtél a Vele való harcig, De így tudtad meg, hogy minden emberélet Az Ö álma s Ö tebenned is alszik. lm sorsod egyszerű képe. Gyermek mókáz A tükör előtt nyöszörögve, kacagva. Pojácát, hőst, ördögöt, angyalt próbálsz S a Szent Tükör ezt mind magába fogadja. Magadnak szól Neki szóló szerelmed. Örök titok. Eszed hiába harcol Halálod percén ö fölébred benned, Te pedig Benne csöndesen elalszol. Ember és Isten kölcsönös nagy álmok, A végtelenség legszebb dalai; Az Örök Rithmus őrzi a világot, Hogy ébren legyen mindig valaki.