Vonzásodban (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Már majd egy évszázada folyik a vita Európában: van-e, lehetséges-e egyáltalán „vallásos" költészet, irodalom? Még a híres Mécs Lászlót is alig akarják igazi költőnek elismerni neves íróink. Mesterkélt, szaval, prédikál, mondják. Valóban, az igazi vallásos költő elég ritka jelenség. A régi görögök holmi mitologikus „múzsákat" tartottak a költészet hiteles forrásának. A japánok szerint a szív az igazi ihlető. Babits Mihály úgy gondolta, csak a hit és a szerelem a költészet tiszta forrása. Napjainkban egész normális jelenség a se rím, se tartalom, se értelem versészet. Mágikus, önkényes szóhabarcs tele költöietlen képekkel Picasso versben vagy szóhalmazban. Legtöbbször Picasso technikai fölénye nélkül. Sajnos korunk „vallásos" költészete is siralmasan vérszegény. Annál jobban meglepődik az olvasó, ha lapozgatja, figyelemmel olvasgatja Pappné György Emma verseskötetét. Szinte semmi az erőltetett, ájtatos, „vallásos", nem őszinte vallomásokból. Rímei egyáltalán nem mesterkéltek. Szabadon illeszkednek egymásba, harmóniában, a szívből jövő tartalommal. Semmi sablonos, ájtatos máz, habár a „téma" elég szűk: hit, remény, szeretet. Istenre hagyatkozó életöröm, mégis csodálatosa kifejezések sokféle áradata, a változatos, bőséges szókincs, újabbnál újabb kifejezések. Nem is annyira vers, mint imádság, egyszerű himnusz, verses hitvallás, költői ujjongás. Balassi Bálintnál van néhány igazán nagy „vallásos" költemény. Más íróinknál is találunk „vallásos" ízeket, hangokat (Arany, Ady, Szabó Lőrinc stb.) Babits, főleg élete vége felé tudatosan „vallásos". De egyiknél sincs igazán az eleven, hamisítatlan „fedezet": az élő hit, meggyőződés, következetes élet: a szív és a kifejezés összharmóniája. Lehetnek jóval bravúrosabb forma-, stílusművészek, ám a forrás nem egyszer zavaros, gyér. Jobbára régmúlt emlékek pillanatnyi fölbugyogása valami eltemetett vagy még nem egészen elfelejtett, zavaros ösvizeknek. Nem a hit szüli a verset, hanem csak mintha ürügy lenne ilyen vagy olyan versnek. Mintha a költő nem azonosulna saját versével, bár ő szerezte. Pappné Emma esetében épp ez a szembeszökő: szívből jön, meggyőződésből fakad, minden sor: ő maga él verseiben. Egyáltalán nem valami „primitív" versfaragó. Egy imádkozó, jókedvű költő. Örülök, hogy nyomtatásban is megjelenik. Nincs szükség dicsérő magasztalásra: hasonlelkű olvasó könnyen megérti és méltányolja. Tahi, 2010 augusztus 4. Béky Gellért SJ jezsuita atya Tahi Szívlelkiségi Központ