Zarándoklat a moldvai magyar miséért (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Moldvai csángó-magyar testvéreink magyar nyelvű vallás gyakorlásáért indított zarándoklatom terve körülbelül fél évvel az indulás előtt fogalmazódott meg bennem először. Közvetlen kiváltó oka egy internetes blogbejegyzés volt, amelynek szerzője kijelentette: a moldvai magyar oktatási program, amely jelenleg 16 faluban működik és mintegy 1600 gyermekhez és fiatalhoz jut el, önmagában nem elegendő a moldvai csángómagyarok teljes és végleges asszimilációjának megállításához, ahhoz ugyanis a mélyen hívő, hitüket napi rendszerességgel gyakorló csángó-magyarok hitéletének nyelvét is szükséges volna legalább részben magyarra váltani. A bejegyzés nem éppen barátságos hangnemben azt is leszögezte: ez azonban soha nem fog valóra válni. Magyar mise soha nem lesz Csángóföldön. Az ismeretlen blogbejegyző magabiztos arroganciája éreztette velem először: ezt nem hagyhatjuk annyiban. Tennünk kell valamit. Egykori kerékpárversenyzőként, többszörös maratoni futóként rövid idő alatt körvonalazódott fejemben egy Budapestről induló, a Vatikánt útba ejtő, majd Moldvában végződő kerékpáros zarándoklat terve. A szervezés megkezdésétől az indulás napjáig alig két hónap telt el. 2007. április 22-én indultunk Budapestről, a Szent István bazilika elől, május 11 -én fogadták küldöttségünket a Vatikánban, június l-jén tárgyaltunk Petru Gherghel püspök úrral Jászvásárban és június S-én szálltam le a nyeregből a székelyföldi Farkaslakán útban hazafelé Moldvából. A közben eltelt 45 nap alatt megtettem két keréken 4000 km-t, áthaladtam 8 ország mintegy 370 településén, találkoztam öt magyarországi püspökkel, Nyisztor Tinka közbenjárására a Vatikánban fogadott a katolikus világ harmadik emberének tartott msgr. Pietro Parolin, a Szentszék külügyminiszter-helyettese. Személyesen biztosított támogatásáról három erdélyi főesperes, a gyulafehérvári katolikus teológia rektora, rajtuk kívül Böjté Csaba atya, Tőkés László, valamint Magyarország bukaresd nagykövete és csíkszeredai főkonzulja. Hazaérkezésem után síkeresnek ítélte a zarándoklatot a Magyar Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Bizottságának elnöke is. Az indulás előtt két feltételhez kötöttem a zarándoklat sikerét. Az egyik, hogy minél több ember figyelmét hívjuk fel arra a Szentírásnak, Románia alkotmányának, az Európa Tanács ajánlásainak, a keresztény felebaráti szeretetnek és az emberi igazságérzetnek egyaránt ellentmondó állapotra, hogy az európai uni-