Zsenik (dedikált példány) [antikvár]

I. Nemzetről és hazáról És a haza? Tetszik tudni: az is valami nagyon szép és nagyon tág fogalom. Túlságosan nagy. Mennyi bűnt követnek el a nevében. Kosztolányi Dezső A „haza" fogalmán soha nem elmélkedtem. Csak a hiánya járt át, „mint huzat a házon", minden külföldi utam alkalmával. A határon túl töltött néhány hét után mindig leküzdhetetlen honvágyam támadt. Ez igen gyakran konkrét „kényszergondolatokban" mutatkozott meg. Például feltétlenül meg kell néznem, hogy sárgák-e még a villamosok Pesten. Mindenki tudta, hogy útjaimról rendszerint néhány nappal hamarabb érkezem haza. A fiam élete első éveiben pszeudokruppos volt (ez egy ronda gyerekbetegség), ezért minden nyáron valamelyik tenger partján töltöttünk egy-két hetet. Már a második napon halálosan untam a tengert, és sohasem tudtam megérteni, hogyan képesek az emberek heteket eltölteni egy zsúfolt tengerparton, a perzselő napon heverészve. Legutóbb - meghívásra - a feleségemmel