Szerelmes album (dedikált) [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kaptam egy szép nevet. Soha nem éreztem, hogy engem éppen így kellett elnevezni, hogy pontosan ez a név fejezi ki a legtöbbet belőlem. Volt, aki így hívott, volt, aki másként nevezett. Sokáig Eszter szerettem volna lenni. Néha nem is figyelek föl rá azonnal, ha a nevemen szólítanak. Még ma is meg tudok lepődni, ha valaki becézés nélkül a nevemet mondja. Szerelmem! Mindig másként szólítottál. Hogy is mondtad először?... Azóta negyedszázad telt el. Illett-e hozzám az a megszólítás, nem tudom. De Te nagyon szépen hívtál. Puhán, lágyan, úgy éreztem, hogy repülök. Szerelmem! Te ki vagy? Hogyan szólítsalak ennél szebben, mint mit az érzelemre értünk, s néha becsesebbnek érezzük, mint számtalan alakodból eggyé formálni, ezernyi gondolatodat újból átélni, száz és száz azonos vonásodból különössé tenni. Szerelmem! Pazar színekkel tudsz egy tónust, a szürkéből pedig szivárványt festeni. Szerelmem! Ma sem tudok Rólad semmit, csak érzem, hogy jó volt várni Téged, a kis és nagy halálokat, a kis és nagy és káprázatos utazásokat, lelkedben, bőrödben, hangodban alámerülni, kínlódni és örülni. Szerelmem! Jó, hogy találkoztunk. Szerelmem! Te vagy az élet."