Szerető apátok, Gyula (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóE,jbben a mai világban szinte mindenki orvosnak, politikusnak vagy írónak véli magát, orvosi tanácsokat oszt boldog-boldogtalannak, gyógyszereket ajánlgat, a legkisebb mértékben nem zavarja az a tény, hogy egy csöppet sem ért hozzá. A politikával is hasonló a helyzet, olyan jól tudják a laikusok, hogy mit kellene a politikusoknak csinálniuk, betelefonálnak a tv-be, küldik az sms-t, osztják a tanácsokat, a következmény nem probléma, kibicnek semmi sem drága! És az írás? Egyre-másra születnek könyvek, de kevés az értékes, igazi irodalmi mű, nem csoda, mert az valódi írót kíván. Ezt csak azért jegyzem meg, mert én sem vagyok író, még önjelölt sem. Egyetlen cél vezetett, hogy egy nagyszerű tudós életét írjam le, egy tudósét, aki az édesapám volt.Ebben a történetben minden igaz, nincs benne semmi túlzás. Az alapot apám, anyám, nagyanyám elbeszélései, családi történetei adták, valamint felhasználtam azt a számos levelet, ami a családomtól maradt rám, apám tudományos levelezését, illetve az utolsó években vezetett naplójában leírtakat, természetesen nem elhanyagolható részt képeznek saját emlékeim. Az első világháborúban a nagyapámmal megesett történeteknél, az elmondottak mellett, igénybe vettem egy apám hagyatékában talált, általa írt, édesapjáról szóló, soha meg nem jelent novella néhány részletét. Ezekre a részekre ** ** utaltam.A közölt levelek eredetiek, olyannyira, hogy a helyesírási hibákat is benne hagytam. Eddigi írásaim, tudományos közlemények, a munkámmal függtek össze, megtanultam, hogy minden állításnak, minden feltételezésnek, törvényszerűségnek a