Őszi magánbeszéd (dedikált) [antikvár]

Címlapon a szerző dedikálásával!
Megkeseredik szájamban a szó hová lettek a nyelv édessége ízei? olajosan citromtalanul csúsznak a szavak a metaforák vízben kifőttek sehol a jelzők sava-borsa végtelen szalonnás krumplilepény a vezércikk fogaim alatt ropog a külpolitikai kommentár saláta-zöldje foghegyre sem elég a kis színes édeskés főzelék-íze van a behabart műkritikának – olvassuk hát a sporthíreket a záporeső- zivatart s őszinte kárörömünket őszinte részvét ezüstpapírjába rejtve a gyászjelentéseket: tekintsük magunk halottjának a kisarcolt nyelvet tegyünk ravatalára csokrot színpompás szitkainkból ékes káromlásainkból hátha felül a halott és járni kezd