Színek és képek (aláírt példány) [antikvár]

Előszó A humán kommunikáció aiapállásszerüen multimediális. A verbális jelrendszer - a legfejlettebb s alighanem a leghatékonyabb összetevője - önmagában is multimediális: fogalmi-lexikai, akusztikai, illetőleg vizuális dimenziókkal. Ezek az összetevöelemek egyfelől egymás függvényében, másfelöl különböző részrendszereket (lexika, prozódia, tipográfia stb.) alkotva, a saját autonóm törvényszerűségeik szerint látják el kommunikatív funkcióikat. Mindhárom részrendszert viszonylag jól ismerjük külön-külön, kölcsön-viszonyaikról azonban már kevesebbet tudunk. Máig sem tisztázódott megnyugtatóan, hogy akár csak egy olyan alapvető egység, mint például a bekezdés, lexikai (szintaktiko-szemantikai), prozódiai vagy inkább tipográfiai jellegű kategória. Ha pedig egy kommu-nikátum verbális anyagához más mediális - képi, zenei stb. - összetevők is társulnak, a maguk eszközeivel és törvényszerűségeivel, még bonyolultabb a helyzet. Látjuk, halljuk, tapasztaljuk a médiumkonfigurációk kommunikatív együttműködését, összefüggéseik mibenlétéről, természetéről azonban alig vannak megbízható ismereteink. A jelen kötet tematikája a Szemiotikai szövegtan cimü periodika körül működő tudományos műhely kutatási programjának egyik centrális irányához: a multimediális humán kommunikáció tanulmányozásához kapcsolódik. A több mediális összetevőből felépített kommunikátumok megközelítéséhez optimális vizsgálati 'alapanyag'-ot nyújtanak a színpadi művek. A 'mindennapi kommunikáció' imitációjának is tekinthető színielö-adásokban ugyanis valamennyi szemiotikai és technikai médium jelen lehet egyidejűleg. A kötet anyagát három írás teszi ki. Mindegyik másként közelít a tárgyhoz, a multimediális kommunikáció más-más aspektusát próbálja megvilágítani. Jószerével csak a vizsgálati 'alapanyag' münemi hovatartozása közös bennük. Az első rész 'alapanyag'-át Madách Imre Mózes című drámája alkotja, a műhöz Kass János által készített illusztrációkkal. A tanulmány a verbális és képi összetevőből felépített statikus kommunikátumok tipológiai jellemzésére irányuló korábbi kutatásaim folytatásának is tekinthető annyiban, hogy főként a szöveg és a kép, a verbális és a vizuális összetevők mint autonóm részrendszerek viszonyát, összefüggéseit vizsgálja. A második rész középpontjában Az ember tragédiája tág értelemben vett - multimediális - korpusza áll. E korpusz fö összetevői a következők: a drámai költemény 'szö-vegváltozat'-ai, a korabeli interpretációk szövegcsoportja, Madáchnak a TragédiáwA kapcsolatos feljegyzései, észrevételei, reflexiói, az irodalomtörténeti interpretációk halmaza, a mű által inspirált illusztrációk, végül a Tragédia színpadi, színháztörténeü interpretációi és dekorációi. Ebben a diakron értelmezési keretben teszek kísérletet Kass János és Zichy Mihály 7rageűí/a-illusztrációinak, valamint Varga Mátyás Dóm téri díszletterveinek, dekorációinak elemzésére, illetőleg a kommunikációkörnyezet tényezőinek számbavételére és elkülönítésére. A harmadik fejezet a Kékszakállú hercegé. A tanulmány a verbális és a zenei nyelvi, valamint a képi összetevő hármas viszonyrendszerében közelíti meg Balázs Béla és Bartók Béla operáját, illetőleg Kass János 'vizuális operajelenetei'-t, s igyekszik tekintettel lenni a számításba vehető többi szemiotikai és technikai médiumra is.