Színnel-lélekkel Székelyföldön (aláírt és dedikált példány) [antikvár]

loszo A Gyergyói Fotóklub második fotóalbumát tartja kezében az olvasó. Bemutatkozó albumukat 2011-ben jelentették meg, Ahol a fotográfiák beszélnek címmel, azóta sok fotókiállítást és fotós rendezvényt szerveztek sikerrel. Céljuk változatlanul Székelyföld bemutatása, értékeinek megörökítése, hétköznapjainak és ünnepeinek igényes dokumentálása. Különös hangsúlyt kap az eltűnőben levő mesterségek képviselőinek felkutatása, a klub tagjai jelen vannak a fontosabb közösségi eseményeken: a megújuló régi népszokásokat vagy az éppen most születő új, közösségformáló rendezvényeket rendszeresen látogatják kameráikkal. Folyamatosan célba veszik a rohamosan változó tájat maguk körül, igyekeznek megragadni annak egyedi vonásait és páratlan szépségét, megmutatva az ember helyét és szerepét ebben a tájban. Meggyőződésük, hogy az igényes fotográfiáknak nemcsak dokumentumértékük van egy közösségben, hanem fontos szemléletformáló eszközök is, jelentős nevelő hatást tudnak kifejteni egy olyan világban, ahol kétes értékű vizuális áradatnak van kitéve mindenki nap mint nap. képeimet, mert a fotográfia számomra látásmódot és életfilozófiát képvisel. Ennek ellenére mindig élénken él a vágy bennem, hogy megmutassam embertársaimnak képeimet, hadd örüljön más is nekik, ne csak jómagam. Jelen albumunkban csokorba szedtük az elmúlt években készült legjobb fotóinkat, és általuk dokumentálunk egy teljes naptári évet Székelyföldön. Végigkövetünk egy „átlagos" évet kezdetétől a végéig, minden szépségével, örömével, ürömével, vidámságával és bánatával, a csattogó hidegtől a szénacsináló hőségig, havazástól záporig, napsütéstől villámlásig, nappali csodáktól éjszakai titkokig. Albumunkban 365 képben jelenítjük meg az évet, megmutatjuk, hogyan látjuk manapság a székely ember életét újév napjától szilveszterestéig. Dr. Munzlinger Attila A Gyergyói Fotóklub tagjának lenni számomra öröm, megtiszteltetés és egyben kihívás is. Fényképeimet mindig szabadidőmben készítem, általuk pihenek, feltöltődöm, és általában nincs is más célom velük. Fotóimnak igen kis hányada kerül kiállításra, netán albumba, hiszen alapvetően nem ezzel a céllal készülnek. Bátran kijelenthetem: akkor is fotóznék, ha soha senki nem látná