Szivárványhídon (dedikált példány) [antikvár]

Előszóként - vallomás Kedves Olvasóm! Most egy vallomásos, összegző jellegű könyvet ajánlok figyelmedbe. Nem „félutamból" tekintek vissza. Már „Készül a leltár..." Régi nyugdíjasként, „hetvenkedő" hangulatban színesnek és gazdagnak találom életem, munkásságom. Szivárványos ragyogásban tűnnek fel a múlt eseményei, a történelmi korszak embert próbáló nehézségei nem sötétítik el létösszegzésemet: küzdelmesen szép pályát futottam be! Erről vallok most versben, prózában, képekben. A Szatmár megyei Tunyogon születtem (1939), ott ahol Petőfit megihlette a „faluvégén kurta kocsma", innen népes családom (Kondor) - életteret keresve magának — a nyírségi Petneházára, majd a „visszanyert" Erdélybe költözött, végül a menekülés után a Kraszna-parti Opályiban telepedett le. Én a „fényes szellők" röptető hatására világújító terveket dédelgettem. Mindenáron ki akartam törni visszahúzó környezetemből, festő vagy író akartam lenni — végül tanár lettem. Az ötvenes évek mély nyomot hagytak bennünk, bennem. Mátészalkán érettségiztem 1957-ben, majd Debrecenben tanári képesítést szereztem. Férjemmel, Kecskés Attilával a „művelt nyugaton" akartunk dolgozni, Győrben próbáltunk „meghonosodni" 1962-től — albérleti körülmények között, átélve oktatásügyünk korabeli útkereséseit. Itt születtek gyermekeink. A harmadik fiam születése után könyvtárosi képesítést szereztem Szombathelyen. A tanítás és a családi élet gondjaiból így felemelkedhettem a könyvek színes világába. A Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskola (PÁGISZ) függetlenített tanár-könyvtárosaként közművelődési tevékenységgel is gazdagodott életem. Évenként tudományos dolgozatokat írhattam pedagógiai, honismereti pályázatokra, megyei és országos díjakat, kitüntetéseket (Kisfaludy-, Pattantyúsemlékérem, a Szocialista kultúráért) szerezve velük. Megözvegyülésem, nyugdíjazásom, majd szívműtétem után/miatt a családi és kerti munkák mellett kedvteléseimnek élhettem, utazgathattam is. Az alkotás lett lelkem fényűzése. Színeket és „szivárványokat" gyűjtöttem — mint ifjan akartam. A gazdagnak mondható életem történéseit, utazásaim élményeit, közéleti gondolataimat megfogalmaztam, „kincseimmé" formáztam versben, elbeszélésben, képben. írásaim a 90-es évek közepétől megjelentek nyomtatásban: folyóiratokban (győri Zsarát, Kisalföldi Könyvtáros, Délibáb, Kristály) és különböző antológiákban (Győri antológia, Kláris antológia). Több irodalmi sikerem volt pályázatokon is (szonett, haiku, Kláris Nívódíj, Köszönet c. pályázat I. díj), egy-egy versem elhangzott a Kossuth Rádióban, szavalóversenyen, ünnepségeken.