Szkizofrénia (dedikált példány) [antikvár]

Bevezetés E kötet előző kiadása óta 6 év telt el. Ezalatt a szkizofréniával kapcsolatos egyes ismeretekben - pl. a tünettan és a kórlefolyás -nem volt változás, míg pl. a terápiás és az ahhoz kapcsolódó új kérdések irodalma jelentős változásokat tükröz az elmúlt hat évben. A szkizofrénia komplex kezelése és a betegséghez kapcsolódó stigma problémája is nagyobb hangsúlyt kapott. A kötet szerkezete is ezt a helyzetet tükrözi: egyes fejezetek alig változtak, másokat alaposan át kellett írni és új fejezetek is helyet kaptak a kötetben. Az új atípusos antipszichotikumok bevezetése olyan változásokat eredményezett a szkizofréniában szenvedő betegek kezelésében, mely ahhoz hasonlítható, mint amilyet a szelektív szero-tonin reuptake gátlók eredményeztek a depresszió kezelésében. Kevesebb mellékhatást okoznak az új atípusos antipszichotikumok és nem, vagy alig okoznak extrapiramidális tüneteket, melyek korábban sajnos hozzájárultak betegeink stigmatizációjához is. A betegek szívesebben is szedik ezeket a szereket, mint a típusos antipszichotikumokat. A váltás azonban nem mindig egyszerű, fokozott figyelmet igényel. A korábban megszokott hipokine-sis, rigor, tremor már nem indikátorai a kezelésnek, és az optimális adag meghatározása vagy a compliance megállapítása nehéz lehet. Az új atípusos szerekkel elért haladás ellenére szerények a rehabilitáció terén elért eredmények. Az előítéletek, a betegeket, a családtagjaikat, sőt a kezelő személyzetet is sújtó stigma sokféle módon akadályozza a betegek kezelését és rehabilitációját. Az „ágyleépítési program" a pszichiátriát aránytalanul sújtotta, miközben a járóbeteg ellátás és a közösségi pszichiátriai ellátás fejlesztése várat magára. Az új, atípusos szerek vezetik az elsőként választandó szerek listáját a szakirodalomban és nálunk alig fejlettebb országokban is - e kötet kiadásakor hazánkban az Országos Egészségbiztosító Pénztár csak terápia rezisztensnek minősített