Színjátszó novellák (dedikált) [antikvár]

Így is történhetett volna - épp velem, velünk. Ez sohasem fordulhatott volna elő, velem, velünk semmiképpen. Ebben a részletben én vagyok! Abban a passzusban a testvérem, a fivérem! Ezt a kérdést a húgom szokta így nekem szegezni. Ilyen szofisztikus válaszig csak barátom, a filozófus jut el. Ez a könyv rólam szól, miközben mindig megkerül engem. Életérzéseimet, kudarcaimat, örömeimet jegyzi. Színváltó novellák volt Vizsy első könyvének a címe. Abban másvalakiről írt, mégis magamra ismertem. Színjátszó novellák - mondja most a szerző hitelesen. Bognár Stefánia Vizsy Ferenc pontosan érzékeli: a világ az író számára színház is lehet - theatrum mundi. Korok, történések, eszmények, finom észrevételek, bölcs, megkomponált mondatok színháza. Az író arra hivatott, hogy ne csak regisztrálja, hanem láttassa is azt, ami a szemnek látható, vagy éppen láthatatlan. Színjátszó novellákban.