Kereszttűzben (dedikált példány) [antikvár]

Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket" (János 8,32). Az mondta ezt, Aki mély és teljes önismerettel, identitászavartól mentesen így szólhatott: Én vagyok az igazság" (János 14.6). Olyan igazságról szól, ami nem elméleti, hanem a szó és a tett, az értelem és a valóság legteljesebb egysége e rész szerintiség alá rekesztett világban. Tényigazság, személyes sorsigazság és örök igazság találkozik és forr eggyé Őbenne, az Általa a tér-idő keretei között páratlanul megélt módon. A teljesség elkötelezettje lesz az, aki találkozik Ővele. Én (is) találkozhattam Ővele. A gyötrelmes hazugságok huszadik századában írta le Emil Brunner svájci teológus: Az igazság találkozás. Számomra itt kezdődik az írástudók felelőssége. Mert aki megismerte az Igazságot, Jézust, az a valóságot, a történő életet is úgy ismeri meg, írja le, közli másokkal, hogy annak szabadító ereje van, mert ebben a szemlélet-, és közlésmódban is 0 van jelen. Évtizedek tapasztalatával vallom: minden jó írás mini szabadítás történet, mert megismertet az összefüggésekkel, az érem másik oldalával. Ezért szabaddá tesz a tudatlanságtól, a féligazságoktól, a manipulált tényközléstől, a parciális érdekek vezette tollforgatástól. Igazából az Igazságra, s az ilyen publicisztikára van szükség. A többit elfújja az idő.A Kedves Olvasó által e kötetben fellapozható írások: a tudósítások, hírkommentárok, elemzések, tanulmányok, de még az imák is a teljesebb igazságról szólnak. Mert én is találkozhattam az Igazsággal, szólnom kell az Igazság tükrében minden emberi igazságkeresésről a felfedezés örömével, az igazságkövetőkről tiszteletadással, vagy éppen együttérzéssel, méltatással, ha az sokba, az életükbe került. De az emberi gazságról és a hazugságról is írni kell egyszerre, hogy ne maradjon leleplezetlenül, a megtévesztés nagy történelmi álarcosbáljának szereplőiről, vagy olykor elkápráztató játékaikról, hogy ne tudjanak könnyen megtéveszteni másokat. Közel nyolcvan írást gyűjtöttem egybe e kötetben abból a 430-ból, ami kolozsvári blogomon 2012. február 7. óta jelent meg. Tényeket, belőlük kikövetkeztethető tendenciákat, teendőket követ minden írás belső logikája. Keresztyén újságíróként, az Igazság szabadságának vonzásában és elkötelezettjeként néztem szembe sok korjelenséggel: a minden emberi értelmet cáfoló 20-21. századi keresztyénüldözés irracionalizmusával a racionalitás korában, de azzal a különös történelmi fordulattal is, ami a vallások filozófiai és szociológiai megítélésében pár évtized alatt - olykor ugyanannál a tudósnál 180 fokos fordulattal - bekövetkezett. Több olyan témát megírhattam, amiről ugyancsak kevés szó esik a magyar sajtóban, vagy éppen semmi. Így például: az elvilágiasodás, a szekularizáció, s a vallás kihalásának tézise hogyan fordult át a vallások 21. századi reneszánszának prognózisává, miként nyertek mind nagyobb mértékben teret és figyelmet azok a kutatások, melyek a vallás és a világpolitika összefüggéseiről szólnak napjainkban. De éljük a kultúrák és a vallások, hitek küzdelmét is. Az egyre élesedő és keményedő küzdelemben megférnek-e még egy nyitott" égbolt alatt a világvallások és követőik?