Szól a kakas már (dedikált példány) [antikvár]

AZ OLVASOHOZEz a kötet Az erdélyi szászok jeles napi szokásai című monográfia folytatása, melyben a magyar és a szász ünnepi szokások öszeha-sonlító elemzésére vállalkoztunk. Tudjuk, hogy próbálkozásunk hálátlan feladat, mivel a magyar és a szász közösségek évszázados együttélését számtalan konfliktus megterhelte, s e közös múlt ma is beárnyékolja, meghatározza gondolkodásunkat, előítéleteinket és szemléletünket.Amikor arra keresünk választ, hogy a szászok milyen elemekkel gyarapították az erdélyi magyar közösségek szokásrendszerét, eredményeinkkel nem e népcsoport kulturális felsólibrendűségét próbáljuk bizonygatni, hanem inkább azokat a találkozási, érintkezési alkalmakat mutatjuk be, melyek éppen a természetes párbeszéd, a hétköznapok idején ható gazdasági, társadalmi és mű-veló'dési együttműködés során jöttek létre, s végül is a kölcsönös gyarapodást segítették eló'.Kutatásainkat hiányérzetünk motiválta és serkentette, mivel különösen a szászok tömeges, visszafordíthatatlan távozása után keletkezett űrben döbbentünk rá arra, hogy milyen szerepet játszottak régiónk etnikai, társadalmi, gazdasági, műveló'dési egyensúlyának és folyamatos fejló'désének biztosításában.Vizsgálódásaink során a műveló'déstörténeti megalapozottságú komparatív módszert alkalmazzuk. Úgy gondoljuk, hogy az ösz-szehasonlító módszer ma is alkalmas arra, hogy két egymás mellett éló' etnikai csoport találkozásait, s a különböző' történelmi helyzetekre adott azonos vagy eltéró' válaszait felvázolhassuk. Nagyobb hangsúlyt fektetünk az organizált intézmények bemutatására, mivel segítségükkel kiválóan lehet illusztrálni, hogy két erdélyi etnikum hogyan válaszolt a polgárosodás és az urbanizáció kihívásaira a modem polgári nemzetek megteremtésének korában.IA társadalmi intézmények (szomszédságok, legény- és leányegyletek, asszonytársaságok) összehasonlító jellegű bemutatása után