Bővebb ismertető
ElőszóTanszékünk összehasonlító irodalomtudományi tantervét", meghirdetett és látogatott kurzusait, valamint a posztgraduális képzés szemináriumait sem hagyta érintetlenül az önmagát univerzális és tudományos szintézisét ígérő diszciplínának, a cultural studies-nak (Kulturwissenschaften-nak) nyomulása", megaimyi ígérvénye: miszerint a némileg vagy talán nemcsak némileg elbizonytalanodott humán tudományi szféra művelői számára megnyugtatónak tetsző és elfogadható perspektívát kínál. Ennélfogva az irodalomtudományos beállítottság helyébe egy tágabb érvényű, kiterjesztett lehetőségekkel rendelkező, mintegy szupertudományi metodológiával megoldja a filológia és a filológusok kétségeit, továbbá az összehasonlítás, össze- és egymás mellett látás számára új lehetőségeket ajánl. A filológia és a cultural studies vitája minden bizonnyal hasznára vált azoknak, akik továbbra is az irodalomtudományon belül érzik magukat kompetensnek, és az irodalmi művek, szerzői életművek, irányok, (kor)stílusok, műfajok, kapcsolatformák stb. elemző bemutatásán keresztül kísérelnek meg valami olyasmit állítani, amely más tudományszakok érdeklődését is fölkeltheti, továbbá az összehasonlító irodalomtudomány művelése egyben lépést jelent az összehasonlító tudományok irányába. A tágabb értelemben vett összehasonlítást nem az irodalomtudomány monopóliumaként fogják föl, hanem h-odalom és társművészetek, irodalom és társtudományok dialógusaként. Igaz, korántsem azért, hogy kölcsönösen" átvilágítsák egymást, mint egykoron ezt programszerűen célul tűzték ki maguk elé még oly kiváló szakemberek. S még csak azért sem, mert a könnyedén félresikló, hangsúlyt tévesztő, olykor valóban egyoldalúsággal és zárással jellemezhető kontextuális vizsgálatok elkötelezettjei lennének. Jóllehet a komparatisztika szöveg-, irodalom- és kontextusfogalma állandó újra-meghatározásra késztethet. Az aligha kerülhető meg, hogy a szüntelen válságjelenségeket produkáló, ennélfogva önmagáról életjelet adó összehasonlító irodalomtudomány tárgykörét, kompetenciáját az esetleges újra-konstmálás szempontjából az elemzés tárgyává tegyük. Ez egyben azt jelenti, hogy olyan mozzanatok nem egyszer kísérleti jellegű kutatását szorgalmazzuk, amely nem egyszerűen például film és irodalom, irodalom és szubkultúra viszonylehetőségeit célozzák meg, hanem különféle szituáltságok szemlézése, ezáltal a dialogicitásnak nem pusztán a szó" szintjén, nem kizárólag regényelemzéskor (a regénynek a nyelvek rendszereként történő bemutatásakor) történő újragondolása. Es elhárítása a parttalanná tett^lett intertextuális (több ízben a hajdani forráskutatás mechanizmusaira emlékeztető)