Szülőföldünk Zugló (dedikált példány) [antikvár]

Indíttatás és inspiráció Benső késztetés Az ötlet és a késztetés, hogy az ötgenerációs zuglói Ungvári-Köcse család (családunk) történetét, krónikáját megírjam (megírjuk) tulajdonképpen tőlem származik. Büszke is lehetnék rá, mint „ötletgazda". Hamarosan rá kellett jönnöm azonban, hogy a dicséretre és méltánylásra semmi esélyem. Népes családom ugyanis — akkor, amikor néhány éve nekik ezt a tervemet megemlítettem — egyáltalán nem fogadta kitörő örömmel kezdeményezésemet. Sőt! "A legfinomabb megjegyzések ezzel kapcsolatosan a következők voltak: „Az ilyesmi senkit sem érdekel! Még minket sem!" „Mi ebben az érdekes?" „Ha ennyire unatkozol, miért nem inkább ezt meg ezt csinálod?!" „Normális dolog ilyesmire vállalkozni?" stb. Kétségtelen viszont, hogy nagyobb unokáim, amikor elképzelésemet próbaképpen nekik is szóba hoztam, őszinte érdeklődést mutattak az „ősök" megismerése iránt. Összességében az inkább ellenző, semmint érdeklődést mutató családi fogadtatás ellenére a késztetés, a benső inspiráció továbbra is csak mocorgott bennem, mégpedig annál is inkább, mert népes családunkban — idős szüleink sajnálatosan gyors egymásutánban történt távozása után — férjemmel mi maradtunk a hátsó, az utolsó generáció, amelynek tagjaiként még sok mindenre emlékszünk, sok mindent tudunk nemcsak a családunkról, hanem szülőföldünkről és szívünkhöz nőtt otthonunkról, Zuglóról is.