Találkozásaim - zeneközelben (dedikált példány) [antikvár]

RAHAmOLOAz élei nem az, amit az ember álélt, hanem az, amire visszaemlékszik - és ahogy visszaemlékezik rá, amikor el akarja mesélni " (Gábriel Garda Márquez)TALÁLKOZÁSAIM - azokkal, akiktől talán a legtöbbet tanultam, akik komoly hatással voltak rám, akikre örömmel gondolok. Hogyan lehet őket bemutatni? Nyilván terjedelmes elemzésekkel, visszaemlékezésekkel. De nem ezt az utat választottam. Jellemző mozaikokat hívok elő, úgy is mondhatom, megállított pillanatokat", és természetesen zenei megvilágításban, vagyis Zeneközeiben.Szokatlan forma, szokatlan visszatekintés. Mert nem életrajz, még kevésbé pontos leltár. Inkább cikázva térben és időben, villanásokban megidézem azokat a kiválóságokat, akik ilyen-olyan formában tanítómestereim, inspiráló események előidézői voltak. Nemcsak művészek, bár többségük az. Lehetne persze több vagy kevesebb - mindenképpen személyes és elfogult a válogatás, de szerettem volna elkerülni a parttalan áradást. Emellett még egy önkéntes kötöttséget tűztem magam elé: mindenkiről legfeljebb egy A/4-es gépelt oldal (kb. 3000 leütés) legyen a próza, amihez fotók társulnak, melyek hitelesítik, színezik a találkozásokat. A válogatásból, felvezetésekből, a hozzá fűzött gondolatokból többé-kevésbé összeállhat még akár rólam is egy vázlatos portréféle, és aligha tévedek, hogy ez így talán érdekesebb, mintha valamilyen szabályos" zenei önéletrajz született volna.Röpködünk, mint néhai tv-sorozatunk pillangó jelképe, de nem kiszámíthatatlanul, hiszen ábécésorrendbe rendeztem a szubjektíven válogatott arcképeket. Eléjük, mintegy bemutatkozásként, saját szakmai életutamat vázoltam fel. Szűkszavúan, hiszen pályám immár hat évtizede szinte teljes mértékben nyilvános-ságot kapott: írások, rádió- és tv-műsorok formájában. Én ebben a tevékenységben nem vagyok főszereplő, művész", hanem - vállaltan ~ afféle katalizátor, kérdező és közlő", olyan céllal, hogy így is értéket mentsünk. Ennyi a szerepem és nem több. Épp ezért a hangsúly mindvégig a partnereken van. A pontosabb tájékozódás megkönnyítésére a kötet végén feszesen, időrendbe sorolt életrajzi áttekintés került, kiegészítve - részben forrásul is szolgáló - könyveim listájával.Hangsúlyozom, a főszereplők kiválasztásánál rapszodikusan olyan találkozásokat hívok vissza a múltból, melyek talán a legerősebben maradtak fenn az emlékezet vibráló rostáján, és feltehetően másoknak is érdekesek lehetnek. Tudom, mindenki másképp rangsorolna, én most éppen így. Számomra természetes, hogy a bőséges kínálatból a hazai művészeket részesítem előnyben. Kérem, fogadjuk el hasonlóan szeszélyes választásnak azt is, hogy a magánélet szereplői, valamint a napi politika irányítói sem jelennek meg, bár természetesen hozzátartoznak mindannyiunk életéhez.Ha szabad, egy javaslat: ez nem olyan irodalmi mű, melyet A-tól Z-ig esetleg végigpásztázunk, sorra elolvassuk mind a 116 kiválasztottról írottakat. Inkább tetszőlegesen lapozzunk és olvassunk bele itt-ott, tegyük hozzá a saját gondolatainkat, és aztán máskor, máshol, ha kedvünk szottyan, folytassuk a tallózást. Nem is javasolnék egyszerre sok ismerőst" fellapozni, mert meglehetősen tömör, koncentrált a szöveg. Azt is látják majd, hogy a fényképek színvonala meglehetősen változó, zömmel amatőr, sok a képernyőről levett rög-