Találkozás (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Buksi egyenesen a pulthoz ment. Eleknek föltűnt, hogy kezet sem fognak egymással. A főnök borítékot vett elő a fiókból, és szerette volna átnyújtani. Eleknek azonban úgy tűnt, hogy közölte a boríték tartalmát, amivel Buksi láthatólag nem volt megelégedve. A vita egyre durvult. A félig nyitott ajtón szinte minden szó kihallatszott. Eleknek majdnem földbe gyökerezett a lába, amikor egy rugóskést látott villanni Buksi kezében. Ha ezek ölre mennek, oda a kölcsön — ez futott át az agyán, de az is, hogy erről az őrült tettről le kell beszélnie a hőbörgőt. Berontott, és megragadta Buksi kezét, hogy kicsavarja belőle a kést, de a fiú már hatalmas erővel sújtott, s azt markolatig döfte a kutasba. Elek csak a gyilkos eszköz nyelét tudta megragadni, azt ki is húzta a sebből, amikor aztán kispriccelt a vér. — Te őrült, mit csináltál! Hívd a mentőket gyorsan... — de Buksi már nem volt sehol. Eldobta a kést, és rohant a telefonhoz, majd a sérülthöz, aki hátra csúszott, és a lába megakadt a pultban. Próbálta lefektetni, a ruháját letépte, de a seb már nem vérzett. A sziréna hangjára fölegyenesedett; remélte, hogy a mentők tudnak segíteni, azonban egye-lőre egy rendőrautó állt meg az iroda előtt. Elek vissza-húzódott, majd hebegve mentegetőzött: a tettes elmenekült, ő csak véletlenül volt itt... de ez most nem segített. Mire megjött a mentő, már csak a halált tudták megállapítani, de — szerintük — ez azonnal bekövetkezett. Elek csuklóján kattant a bilincs, őrizetbe vették.