Tamburaszó (dedikált példány) [antikvár]

Versek a múlt homályából" - írja a Tamburaszó alcímeként Bényei József. Aki sokat foglalkozik a múlt titkaival, jól tudja, hogy az egyén vagy egy közösség múltja csak addig homályos, amíg az értékeket kereső tekintetünk el nem oszlatja róla a ködöt. Azt is tudja, hogy a homályban maradt múlt homályossá teszi a jelent és a jövőt is. Bényei József egyike azoknak az embereknek, akik a múltban nem haszontalan, poros dolgokat látnak, hanem olyan alapköveket, amelyek nélkülözhetetlenek a tejességhez és a biztonsághoz. Ebbe ugyanúgy beletartozik az egyéni, mint a közösségi vagy a nemzeti múlt. Az összegzéshez pedig mindenkinek szüksége van a nagy tetteké mellett a látszólag jelentéktelen események számba vételére is.Bényei József a legutóbbi verseskötetében már elvégzett egy összegzést. A 70. születésnapja alkalmából 2004-ben Kései sugárverésben címmel megjelent kötetében húszéves korától kezdve, fél évszázad költeményeiből válogatott. Mintegy ezer vers közül majdnem háromszázat. Ez az összegyűjtő válogatás teljesnek tűnő költői képet adott. Bényei József mégis úgy gondolta, hogy a teljességhez hozzátartoznak a költői megszólalás első hangjai is, a pályaindító kötetekből - de a későbbi válogatásokból is - kimaradt költemények.Most leporolta ezeket a kedves, régi, húszéves kora előtt írt lapokat. Fontosnak érezte, hogy az érett megszólalások mellett az ifjúkori dallamok is újra körbefonják a gyökereket. A tambura nevű, citerával rokon népi hangszert Bényei József gyakran hallgatta szülőfalujában, Tiszaladányban. Ennek a hangszernek a dallamát, a dalok ritmusát idézik most vissza ezek a jórészt diákkori versek - mint ahogy a költő is megfogalmazta ezt az ajánlásában.