Bővebb ismertető
Bevezetés
Ősidők óta természet és ember megbonthatatlan, kölcsönös viszonyban, symbiózisban él egymással. Az ember, mint a természet része, -bizonyos határon belül - közvetlen kapcsolatban van a természettel. Nemcsak az emberre hatnak a természeti erők, amelyek mind fizikai munkájában, mind szellemi tevékenységében egyaránt megnyilvánulnak, hanem az ember is egyre szélesebbkörü, egyre mélyebb hatást gyakorol a természetre. Az alkotó ember fejlett kultúrájával, a megismert természeti törvények alkalmazásával és állandóan fejlődő technikai tudásával átalakítja a természet arculatát, saját igényeinek és terveinek megfelelő formára, ami azonban a ktllső hatóerők mellett belső énjére, saját tudatára 111. társadalmára is visszahat. Az ember is - mint a legmagasabb kategóriájú élőlény - környezetével szoros élettani egységet képez s igy életműködése csak a környezetével való egységben értelmezhető.
A korunkban kibontakozó tudományos-technikai forradalom átalakítja a legfőbb termelőerőt az embert, a termelés anyagi mtlszaki bázisát és hatalmas hatást gyakorol a termelésre, a földrajzi környezetre és kihat a társadalmi változásokra is.
Még szorosabb a kapcsolat ember és ember között, úgyszintén a társadalmak egymásra való hatásai is. Ennek egyik megnyilvánulása a kultura területén végbemenő világnézeti harcban a szocializmus építésének egyik legjelentékenyebb fegyvere: a "kulturális előrehaladás". Többek között ebben is visszatükröződik az a hatalmas társadalmi tevékenység, amely az újért, a változásért folyó harcban nemcsak a nézetekre, gondolatokra, eszmékre, de az egész emberi magatartásra is kihat. A tudományos és technikai forradalom megvalósítja a szellemi- és fizikai munka egységét.
Hasonló kölcsönös hatás nyilvánul meg az anyaggal és mozgásformáival foglalkozó természettudományok fejlődéstörténetében is. Engels mondja: "A világ állandóan mozgásban és fejlődésben van, a régiek elhalnak és ujak nőnek fel helyettük. Ez az élet fejlődésének örök törvénye. Akkor az emberi ész által kitalált tudományok sem kerülhetik el a megujulást.1,1
Engels: A természet dialektikája. Budapest, Szikra Nyomda, 1952.
- 3 -