Tárlatok - Szertartások (dedikált példány) [antikvár]

Kereken negyven éves kiállításrendezői pályám gyakorlati (aurea praxis) és óhatatlan elméleti tapasztalataimat foglaltam össze ebben a gyűjteményben. A képzőművészeti élet - ahogy én látom. A színfalak mögül. Műfajom a tárca, szebben mondva a törpe-esszé; dolgozataim zöme az Élet és Irodalomban jelent meg, 1968 és 1988 között, megírásuk alatt csakhamar rájöttem, valahogyan mind összefügg, később már törekedtem is, hogy betömjem a lyukakat, és most - azt hiszem - sikerült úgy felfűznöm a cikkeimet, hogy többé-kevésbé összefüggő szöveget alkossanak.Az első próbálkozásomra azt vágták a fejemhez (nem az ÉS-ben!) "nincs szükség verstanra, csak a költemény legyen jó" - történetesen olyanok üzenték, akik verstan helyett másféle, azóta csúfosan megbukott tanokra esküdtek. Pedig rendezési írásaimat mindennel lehet vádolni, csak azzal nem, hogy iskolamesteri a tónusuk. Persze azért makacsul folytattam ezt a tárlati cikksorozatot. Már-már úgy éreztem, hogy rendezési stílusommal, ezzel a rögeszmémmel egyedül állok. Talán mégsem...